writing

Húh! Hát ez itt elég... ...nem is tudom milyen érzés. Már egészen kicsi korom óta írogatok. Amikor költöztünk, amikor volt egy különleges tábor, amikor mesét kellett írni az iskolában, nos mind-mind meg van örökítve. Egy-egy gyenge pillanatomban még verseket is írtam. /Pff... :D/ Az egyetlen gond az volt a hosszabb szabású "műveimmel" hogy egyiket sem fejeztem be. Őszintén szólva nem tudom, pontosan miért, de a sztori háromnegyedénél nem folytattam. Azt hiszem, talán féltem, hogy vég lesz /ugyanis tényleg nagyon élveztem az írást/.

De mind1. Természetesen ide nem teszem ki életem össze irományát, egyenlőre csak egyet vagy kettőt. Az egyik egy mini-regény. Már kb. egy éve fogalmazódik meg bennem, és kb. fél éve írom. Visszaolvasva elég gáz, de nem akaro megváltoztatni, mert valamikor így gondoltam jónak, és ha folyamatosan változtatnám, talán ez sem érne soha véget. Talán ezért is teszem ki az oldalamra: hogy legyen motiválóerő. Eddig nem nagyon mutattam meg senkinek, és igazából ezekben a percekben is rém hülyén érzem magam, de igyekszem elszánt lenni. NEm tudom, mimást fűzhetnék még hozzá. A sztori és önbizalomhiányos csajról szól, remélem, legalább elviselhetőnek fogjátok tartani.

U.I.: Mivel (elvileg) folyamatosan fejlődöm, logikus, hogy a történet elejétől a vége felé mindig kicsit jobb a nem is tudo mi. Talán az ötletek vagy mittudomén. Mindenesetre az eleje elég nyálas... Bocsi...

U.U.I.: Mégvalami: csak a bemutatkozás írodott első szám első személyben, a fejezetek nem. :)

Bemutatkozás

1. fejezet

2. fejezet: Vizesen és sárosan

3. fejezet: Gábor végre telefonál...

4. fejezet: Egy kellemetlen meglepetés

folyt. köv.