ME AND THE RAIN /made: 2008.08.12./

Sokan ki nem állhatják az esőt. Tönkreteszi a programokat, a hosszan elkészített frizurákat és az embernek csak rossz lesz tőle a kedve. Én mégis imádom, ha esik az eső!

Elég nehéz megfogalmazni, hogy pontosan miért szeretem annyira az esőt. Igazából az idejét sem tudom, mióta, de az biztos, hogy egy jó pár éve így vagyok már ezzel.

Hogy is magyarázzam... Az eső egy olyan dolog, amit nem tudsz befolyásolni, de az eső befolyásolhat téged. Lehet, h nem tudsz elmenni valahova vagy ilyesmi. Egyszóval egy dolog, ami fölötted áll.

Hogyha napokig rossz a kedvem, és elkezd esni az eső, egy kicsit olyan, mintha a természet is sírna. Mégis, valahogy megkönnyebbülök. Úgy értem, pl. nyáron a sok meleg nap néha az idegeimre tud menni. Főleg persze, amikor amúgy is feszült vagyok valamiért. És ha egy ilyen hét után esni kedz az eső szinte felélegzel. Mintha az eső fejezné ki helyetteted a szar kedvedet, és minnél tovább esik, annál kevésbé nyomasztanak a gondjaid. És persze nincs is jobb, mint egy kiadós zuhé után beleszippantani a friss, párás levegőbe. Olyan, mint egy új kezdet. A gondjaid nem szállnak el, de nekifoghatsz a megoldásuknak, nyugodtabban, tiszta fejjel. Ez persze eléggé szentimentális belemagyarázás a víz körforgásába, de én mégis így érzek az esővel kapcsolatban.

Még zárásként had meséljem el a legüdítőbb megázásomat... :)

Szóval. Valamikor idén tavasszal történt. Hetente kétszer jártam táncra a város másik felébe biciklivel. (Az edzés fél hatkor kezdődött) Aznap egész délután esett az eső, néha még jég is, ám amint egy kicsit enyhült az időjárás, elhatároztam, elindulok, amíg tudok. Még akkor is ömlött az eső. A kisutcák pedig, amerre igyekeztem levágni az utat teljesen eláztak! ömlött a víz mindenhonnan: az ereszről, a csatornából mini-szökőkútként. Az utcák szószerint úsztak! Egész úton összvissz 2 autóval találkoztam, azonkívül egy lélekkel sem. Az autósok előzékenyen megálltak nekem, hogy legalább ők ne fröcsköljenek le, bár mind1 volt, mert úgy is bőrig áztam. A legjobb, hogy nem is fáztam, hiszen már elég meleg tavaszi napok voltak azok. Azt hiszem, egy edzésen sem volt még annyira jó a kedvem, mint azon! Még hazafelémenet is csepegett az eső. Lehet, h őrült vagyok, de míg a többiek panaszkodtak, én külön élveztem, hogy biciklivel kell hazamennem...

Hát, ennyi. Most nem nagyon tudok még mit ideírni... Remélem, sikerült nagyjából érthetően elmagyarázni, mit is imádok annyira az esőben. Lehet, h flúgos vagyok... Lehet, hogy gyerekes... De minek örüljünk, ha nem az olyan apróságoknak, amitől jó kedvünk lesz?