BEMUTATKOZÁS: /made: 2008.08.04/

Rendben. Nem tudom, hol is kezdjem... Íme néhány adat:

név: Tücsy
születtem: 1993. 02. 18.  (vagyis 15 vok)
szemem: kék
hajam: szőke
magasságom: 159 cm
alakom: normál derék, átlagnál "kicsit" nagyobb fenék
szeretek/em: családomat, barátokat (különösen a legjobbat),  csokit, csokifagyit/tortát, gyümölcsöket, rajzolni, táncolni, zenét hallgatni, utazni, internetet, simset, HP-t, állatokat, lustálkodni, moziba járni, popcornt, stb.
nem szeretek/em: a kétszínű embereket, akik bántanak másokat (nem csak fizikailag), elvárásokat, házi munkát, ha nem értenek meg.

Most jön az, amikor leírom, hogy milyen csodálatos vagy érdekes egyéniség vagyok és hogy megéri látogatni az oldalamat. Hát, sajnálom, de nem vagyok az. Nem vagyok zseni, példakép, vagy merész. Nem kiabálom ki a véleményemet a világba, vagy nem mondhatom el, h hány és hány pasim volt, akikről nyavalyoghatnék. Egyszóval, nem vagyok vmi izgalmas. Csupán egy egyszerű 15 éves lány. Ha unod olvasni is, nem baj. Nyugodtan itthagyhatod az oldalt, ha van jobb dolgod is.

Ez nem túl szívderítő hozzáállás, tudom. De hogy mutatkozhatnék, be, ha még én sem tudom igazán, ki vagyok? Egyesek szerint, visszahúzódó, félénk apáca... Hát ez "nagyon kedves" nézőpont. Persze nálam ez hangulat és személyfüggő. Előfordult már olyan is (pontosan az idei Avril koncerten), hogy a barátnőmmel megismerkedtünk két idegen lánnyal, mégis nyugodtan végighülyültük négyen, amíg nem kezdődött a koncert. Szóval asszem mondhatom, hogy összetett személyiség vagyok. Ha rossz a kedvem, zárkózott. Ez tény. De állatában igyekszem, kedves, segítőkész, barátságos lenni. Néha rámjön az ötperc, de nem mindneki előtt tudok megnyílni.

TUdjátok, vannak besorolások, úgy nevezett "klikkek". A menők, a zsenik, a lázadók, a viccesek, a fociimádók a nem... Milliónyi besorolás létezik. Magamat mégsem tudom besorolni. Talán, rosszabb pillanataimban lúzer vok, de néha viszont jól érzem magam a bőrömben. Azt az egyet tudom, hogy ebben a tanévben rengeteget változtam. Valahogy, mintha belátást nyertem volna, egy kicsit egy olyan világba, ahol vannak a "menők", akik persze nem menők, csak annak érzik magukat, és folyamatosan bántják azokat, akik különbözően gondolkodnak, viselked, éreznek. Idén valahogy sok "bántást" láttam a környezetemben, elsősorban a saját korosztályomban. Láttam, és tapasztaltam is, és bár az én "csatámat" úgymond megvívtam (mindenkivel jóba vagyok, vannak, barátaim, tulajdonképpen sikeresnek mondhatom magam), mégis sötétebbnek látom a világot mint 1 éve...

Nem tudom, ti hogy vagytok vele. Én mostanában így érzem. Nem ondom, hogy rossz az életem vagy ilyesmi. Boldog, kiegyensúlyozott embernek érzem magam, csak nem értem ezt a világot, és így kicsit nehezen találom meg benne a helyem...

Ez elég lehangolóra sikerült, bocsi. Nem mindig vagyok ilyen, lehet, h egy óra múlva, már vmi vidámabbat írtam volna ide, de most így sikerült. Ez van. Azért remélem, nem vettem el a kedved az oldaltól. Ígérem, nem minden irományom ilyen szomorkás.

U.I.: Lehet, h ha jobb kedvem lesz, majd megváltoztatom... :)